Fashion.Design.Music.Art.

Trendictive

A pesti éjszaka margójára

2017. augusztus 31. - Trendictive

Az egész az Aurórával kezdődött.

Ez olyan, mint mikor éppen az aktuális exed után siránkozol, nyalogatod a sebeid, hogy ú! ez sosem fájt még ennyire. Dehogynem! Csak az évek elteltek, az emlékek megszépültek és valahogy az akkor kínzó hiány most egy másik alak árnyékának öltött testet és már másért érzed a kínt. Nyilván azért egy kocsmabezárás nem egy szakítás párhuzama, de valahol mégis. Mert fáj. A te helyed volt, a te emlékeid, a te hangulatod.

img_4244.JPG

Volt egyszer egy Kuliplexünk, Egy West Balkánunk, egy Super8-unk. Egy Diákszigetünk meg egy régi Instantunk. Alig tíz éve egy Zöldpardonunk és egy Rionk, akinek meg a Coronita és a Hajógyári hiányzott az idén tavaszig még járhatott az R33-ba. Aztán most jött egy rejtélyes Aurórazzia, egy Gozsud Manodráma, egy Méltóságáért küzdő Müszi és az utolsó szárnycsapásait megélő Gólya. Tüntessünk? Fogjunk össze a helyekért? Van értelme? Úgyis előbb vagy utóbb egy buldózer áldozata lesz a több száz éves épület- vagy az enyészeté. Anno Fekete Lyuk is bezárt és majdnem , hogy már csak a Keret Klub és a Vittula pislákol alternatív univerzumként a pesti éjszakában.

img_1102.JPG

Mérgelődni, igazságérzetért harcolni, és együtt kiabálni, hogy ez így nem ér! - lehet. De kicsit úgy érzem felesleges. Anno a ZP bezárása is felért a magyar ifjúság kasztrálásával, aztán megnyitott a Park, lett egy Müszink, ami után majd lesz egy újabb Gólya, GMK vagy akármi. A nyolcvanhat éves nagyim is mindig az mondja, a világ folyamatosan változik, de valójában minden ugyanaz. Nyílni fog egy újabb Gólya, lehet Fecske néven, a Müszi sokadik emeletéből lehet Bunker lesz, de mi lemegyünk majd a pincébe, és nemcsak nyarat de egész évek húzunk majd le az új helyeken, feltöltve ugyanazzal a gondolkodó kreatív és örömteli fiatal lendülettel, mint ami azt a közösséget létrehozta, ami ezeket a helyet mindig is életben tartotta. 
img_8130_1.JPG
Utóirat: Az Auróra holnap kinyit és talán, valamennyire a nyócker élete visszatér egy valamikori kerékvágásba.

 

Egy elcseszett nap szivárványa

Van az a nap amikor fél kilencre mész be a munkahelyedre, majd rájössz, hogy délután kettőre kellett volna menni. Van az, hogy ugyanezen a napon este tízig dolgozol, alig várod, hogy hazasuhanj az éjszakába a bringáddal, de leesik, majd beszorul a lánc. Aztán lehet sírni, bosszankodni, puffogni és szentségelni, hogy miért történt ez így, a franc essen az egészbe, te utálod a világot, mert meggyőződésed, hogy ő utál téged.
És mi van akkor ha senki nem utál senkit?

EZ:

Enyhe másnappal a szervezetembe keltem csütörtök reggel fél hétkor hat helyett, és miután kiskanállal összeszedtem darabjaimat a lepedő gyűrődései közül, elindultam a szakadó esőbe, a vihar kellős közepén a kényelmes 4-6os villamosra, majd onnan áthuppantam a metróra. Lóhalálában, pár perc késéssel, de beértem, pontosabban beestem. Meetinget már javában tartó főnököm jóhiszeműen mosolygott, hogy semmi baj nincs, hogy késtem, de igazából csak kettőre kellett volna jönnöm. Pár hónapja még kidudorodtak volna az idegszálak a halántékomon, most egy mosoly kíséretében – még a táskámat sem tettem le- már ki is fordultam az ajtón és hazajöttem. Útközben megláttam az akciós szupershoppot, ahol gondolkodás nélkül csillapítva elnyomott indulataim vettem néhány zseniálisan egyedi darabot. Még jó, hogy felkeltem korán!

img_1887.jpg

Napi kálváriám persze itt nem ért véget, de mivel hazajöttem, két és fél órát szunyókáltam, ami azt eredményezte, hogy úgy éreztem mintha eltelt volna egy nap, és most egy újabbnak kezdek neki. Mire felébredtem már száz ágra sütött a nap. Több se kellett egyből két kerékre pattantam, és széles mosollyal indultam el újra dolgozni, immáron az esőillatú délutáni Budapestre.

Dolgos munkanap utolsó órájában már arról álmodoztam ilyen jó lesz tekerni este a kihalt Pesten, végigsuhanni a Szabadság-hídon és érezni a pesti este nyújtotta hangulatot. Át is cseréltem gyorsan a balerinám napközben féláron megvásárolt sportcipellőre, mert mindenképp haza szerettem volna hozni a vadiúj szerzeményt. Így új cipőbe vágtam neki az éjszakai testmozgásnak, ám drótszamaram váratlanul cserbenhagyott. Öt perc tekerés után lánc leesett, beszorult, de Tekla nem esett kétségbe. Még.

Jó hát akkor sétáljunk. Gondoltam. Egész pontosan az alagút utáni templom sarknál történt a tragédia, melyet a Tabánhoz egyre közeledve éreztem, hogy nagyban meg fogja nehezíteni a hátralévő szakaszomat. Szóval több sem kellett, kiröhögtem a fojtogató sírást és elhatároztam: márpedig én kirángatom megszerelem azt a rohadt láncot, mert valahogy nem vágytam a másfél órás sétafikára este tízkor. Első körben állt a bringa, én meg nagy akkurátusan elővettem két papírzsepit, hogy na majd azzal, hogy kicsi kacsóm ne feketedjen az olajtól. Rángattam, húzogattam. Semmi. Tovább gyalog. A Tabán alacsony kőfalánál azonban gondoltam egy nagyon és felhajítottam vízszintes pozícióba a kétkerekűmet és jött egy újabb márpedig én ezt visszateszem életérzés, ami abba torkollott , hogy tényleg nyakig olajos lettem. Séta tovább oldalamon a Favorittal. Húsz méter után újra elegem lett , és újra rángatni kezdtem. Néhány bringás eltekert mellettem, de mivel annyira el voltam merülve a szerelésben,de rám sem bagóztak. Szenvedéseim után, már kis híján feladtam, és ismét megkörnyékezte szememet az opálos könny árnyéka. Beláttam: női kéz erre nem elég.

Hangos sóhajok társaságában és kissé bosszúsan toltam tovább a járgányt- ami esetemben nem járt – majd elhaladta mellettem egy srác, aki rám nézett, majd visszanézett, látta , hogy szarakodok, de mivel addigra már toltam, nem állt meg. Aztán egyszer csak a fiú visszafordult és leszállt. Megkérdezte mi a baj. Kissé bosszankodva elmagyaráztam, aztán zsepik és kézfertőtlenítő társaságában pár perc alatt kirángattuk a láncot, felpattantam és mint kiderült majdnem hazáig együtt tekertünk, mert ő három utcával lakik lejjebb , mint én. Végigdumáltuk a Szabadság-hidat és miután ő lefordult hálám jeléül csoki híján nekiadtam a kézfertőtlenítőmet.

Annyira közhely, hogy légy hálás az életben,  de annyira igaz, hogy ezt a kis szösszenetet le kellett írnom. 
Mert végülis két végletes nézete van ennek az átlagos júliusi csütörtöknek:
Rosszkor megyek be a melóba, másnapos vagyok, és még a bringám is cserben - vagy vettem két szuper kabátot, és egy negyedárra leértékelt cipőt, majd este nem egyedül, hanem egy jófej sráccal tekertem hazáig- aki megszerelte a bringám.

Menj át mágneskapun sípolás nélkül!

Trükkös csipogóékszerek

Vettél egy új sapkát, de az eladó gondatlan volt, és rajtahagyta az áruházi szarkák legfőbb ellenségét  a csipogót? Sebaj!08c19821974125_5630a8b49fdc6.jpgNa jó, ez annyira tényleg nem lenne vicces, hogy mindenhol visítana a mágneskapu, de a lengyel Michał Jońca ékszerei annál inkább mosolyt csalnak az arcodra. A srác igazán finom pasztellszínekkel társítja a klasszikus lopásgátlókat, melyek persze csak formailag idézik a besípoló kütyüket. Aki dolgozott valaha plázában és annak bármelyik ruhaüzletében, az pontosan tudja milyen amikor azok az alattomos kis tüskék összeszurkálják  az ujjaid!
76029321974125_5630a8b4a95c5.jpg
Ezt viszont nem kell fel-le rakosgatni, elég ha egyszer feltűzöd és figyeled a fancsali arcokat, akik gyanakvóan méregetnek majd, miért van rajtad az áruházi áru.
66184b21974125_5636efcb1926a.jpg

A színes csipiket ITT azonnal be is szerezheted!

Az év terméke: Diszkógömbnek álcázott monchhichi, szőrmepompommal

Első találkozásom a retinákba beleégő döbbenetes látvánnyal egy havas januári reggelen, a 4-6-os villamoson, a Margit híd Budai hídfőjénél az első ülésén kezdődött. Éppen Gerlóczy új könyvét olvastam, mikor a szemem sarkában, pont a látóterem határán megcsillant a nemhogy nem látott, legvadabb fantáziámban sem létező, a villamos suhanó tempójára mozgó táskadísz. Az ezüst színben pompázó, ámde a hajnali fényeket visszaverő ruhába bújtatott, szocialista arccal és csillogó szemekkel bámult rám a monchhichi, mely egy bámulatos fekete szőrcsomón foglalt helyet.
ÍGY:

unnamed.jpg

Miután szememből kitöröltem az álom utolsó maradványait is megbizonyosodtam róla, hogy ez valóban Buda, és nem, nem maradtam Pesten az ágyban és valóban a villamoson ülök, valóban egy 50 év körüli asszony retiküljén lóg ez a minden képzeletet fényévekkel felülíró valami, akkor már tudtam: erről kell egy fotó! Egy? Több száz! A sárga BKV járat egészen a Széll Kálmán térig zötykölődött lengetve, forgatva és mozgatva a kis lényt, akit végül sikerült elcsípnem, ha nem is a legtökéletesebb minőségben. 
Beérve a szerkesztőségbe alig vártam, hogy végezzek a munkával és bepötyögjem a Google keresőbe a kulcstartó, monchhichi, szőrcsomó és csillogó kulcsszavakat.
És akkor az internet szembeköpött és kiadta EZT: 

Igenis létezik, rendelhető és bár még csak január van, számomra kétségkívül ez 2017 slágerterméke, mellyel sem a szőrös táska, sem a rettegett gumitalpú cipők, sem pedig a rókafarok nem veheti fel a versenyt.
A gyermeki lelkünket megidéző monchhichiben, a felső tízezer csillogását szimbolizáló fénylő fejfedőben és  a H&M által konténerszámra gyártott szőrpamacsban megtestesül a gépsoron gyártott kapitalizmus, a kínai giccs csodája és annak világos manifesztációja, hogy szüntelenül sok az ízléstelen ember.
A miért kérdést pedig nem teszem fel. Minek?

A gyönyör pedig csak fokozódik, küzdeni nem érdemes.

 

10 videoklip, mely rémessé teszi az álmod

Beteg és bizarr licdércek gyűjteménye

Szeretek libabőrös lenni. Talán csak akkor nem, ha fázok. Egyébként jól esik egy kellemes gondolattól bizsergést érezni, vagy egy elborzasztó kép láttán ambivalens lúdbőrök kíséretében elfordítani a fejem a vizuális élménytől.

nyito.jpg                                      Fotó: Pinterest

Utóbbit éltem át akkor is, mikor a következő klipeket összeválogattam. Szórakoztató mazochizmus ez, ami órákra kizökkent a valóságból, mint mikor Lynch-et vagy Jodorowsky-t nézek. Elrettent, de ugyanakkor valamilyen megmagyarázhatatlan elmebeteg módon élvezem, hogy eltorzul a fejem a látványtól.
Megvalósult rémálmok, életre kelt torzszülöttek és méla undor. No és remek zenék.
Rémálomcsalogató kisfilmek következnek.
Én szóltam.


10. Tool - Ænema

 

9. Nite Jewel - One Second of Love 

8. Boards of Canada - Everything You Do is a Balloon

7. Felix Cartal - World Class Driver

6. UTERO - Sex Me

 5. Klaxons - Twin Flames

 4. Aphex Twin - Come to Daddy

3. MGMT - Kids 

2.Grinderman - Heathen Child

 1. Yeasayer- Madder red

Ha a listát végignézve bárkinek bármi rettegett ötlete lenne, ne habozzon bővíteni a sort comment formájában!

Így lettem szenvedélyes ládavadász

Egy nyári délután geocachingbe fulladt története

Esős júniusi nap volt, mikor néhány barátommal a belvárosban sétálgatva az egyikük nekem szegezte a kérdést: Szoktál geokesingelni?
Mondom, tessék?!
Aztán beavattak.

Épp a Rákóczi útról térünk le az egyik utcába, mikor megmutatták az applikációt.
Nézd! Ott és ott, meg ott is van láda! Tele van vele a város!
Semmit nem értettem, csak azt tudtam, hogy szinte beleremegek az örömbe, és kiült az arcomra a lelkesedés, hogy amúgy is imádott fővárosomban újabb kalandokba keveredhetek. A szabadulós szobák rejtvényeinek izgalma nemcsak akkor és ott, hanem utána is maradandó élményként él a mai napig bennem, így szinte első hallásra biztos voltam benne, hogy a felnőttkori kincskeresés is ínyemre lesz.

                      kép: Pinterest

Geo, mi?
A geocaching - azaz valami olyasmi, hogy földbe rejtett kincsek, ami már 16 éve létezik - de én bevallom becsületesen: csak egy halvány félmondatot hallottam róla évekkel ezelőtt. Pedig azóta mennyit játszhattam volna vele...
A lényeg egy van egy app, melyre ha regisztrálsz, a GPS koordináták alapján megmutatja a közeledben lévő ládákat, amik korántsem fafedeles tulipánosak, és nem is rézlakattal lezárt hajókofferek, inkább csak apró kis hengerek, többnyire filmtekercsek egykori tartókái.
Na ebben van a KINCS.

                       kép: Pinterest

No, de mi van ládában?!
Ácsi. Először hol a láda? Mert ugyan az app néhány méteres körzetben meghatározza pontos helyszínt, de az elrejtett kincset neked kell megtalálni!

Az adrenalinszint egyre emelkedik, a csapat egyre izgatottabb, és a Duna korzón sétálgatva keressük, hogy vajon a láda eredeti tulajdonosa hova rejtette az eszmeileg felbecsülhetetlen emléket, melyet a rátalálás öröme okoz. Négyből háromra rá is leltünk, vissza is igazoltuk, hogy megtaláltuk, csak sajnos toll nem volt nálunk, hogy leleményességünk lenyomatát otthagyjuk a benne lécő cetlin.
Ha mindez megvan, gondosan vissza kell helyezzük eredeti(!) helyére, hogy a következő treasurehunter szíve is megteljen majd boldogsággal.

                             kép: Pinterest

Vigyázz a muglikkal!
Köztéri szobrok, villanypóznák, ablakok, csövek, lépcsők – a titkos ládák bárhol lehetnek, ezért felkutatásuk alapos körültekintést igényel. Csak óvatosan, semmi feltűnés és figyel rá, nehogy a muglik (a nem beavatottak, Harry Potter után szabadon)  észre vegyenek!  Mert a beavatatlan járókelők kíváncsiságukból adódóan képesek utánad kivenni a ládát, és tudatlanságuk könnyen az enyészet martalékává teheti a becses kincset.
Hazaviszik, eldobják, ötéves gyerekek játszanak vele...Sicc!

                      kép: Pinterest

A játék egyébként a világ szinte legtöbb városában és településén elérhető (2014-ben 4000 ládát regisztráltak Magyarországon), csak csatlakozni kell és az app alaposan feltérképezi neked a kincsek lelőhelyét. Tollat kötelező, nyomdát ajánlott magaddal vinni a kalandra, valami személyes apróságot pedig érdemes belecsempészi a titkos dobozkába, hogy következő turista, vagy csak szenvedélyes geocachingelő rácsodálkozva ujjongjon az apró meglepetéseknek!

 

A télikabát és a tenger

Préselt skótkalauz

Három nap. Glasgow. Edinburgh. Saint Andrews.
Mindössze ennyi jutott február derekából arra, hogy lefotózzam a Lockness-i szörnyet, megcsodáljam a felföldet na és persze meglessem, hogy mi van a szoknya alatt. Irány a fapados,
úti cél: Skócia.

A rettegett skót időjárási viszontagságok leírása most elmarad, mert mázlim volt. Háromból két nap fürödtem a napsugarakban, és az olykor viharos szélben táncoló esőcseppek inkább mosolyt, mint könnyeket csaltak arcomra. Hamar megtanultam, hogy Skóciában felesleges tervezni az időjárással, így mindig annak örültem ami éppen hullott, sütött vagy fújt. 

p2200049.JPG

Hétköznapi furcsaságok
A közlekedésen már Londonban is képtelen voltam kiigazodni, úgyhogy Edinburgh-ban már jobban figyeltem, hogy ne gázoljon halálra minden egyes zebránál egy emeletes busz. De a merre van az arra irány még hagy némi kívánnivalót maga után, így a barátnőmre  hagyatkoztam, a mindenkori skót menetirány tekintetében.
Az, hogy a legnépszerűbb hobbi, a vásárlás nem lepett meg a sok hazai használt ruha üzlet tudatában, de az, hogy ilyen életszínvonalú társadalomnak miért nincs igénye kicsempézett fürdőszobára, és langyos vízre a reggeli arcmosáshoz - azt máig nem értem.
Jó, nem vakolt falak vannak, de azért mégis szokatlan, hogy padlószőnyegre lépsz hidegburkolat helyett , és festett falakra fröccsen a víz zuhanyzás közben. Az ébredés viszont garantált: vagy megfőzöd a fejed vagy lefagyasztod. Két csap van ugyanis: hideg-meleg. Keverni pedig nem lehet.

p2210231.JPG

Templom for sale
Lakást Budapesten? Ugyan már! Vegyél inkább templomot Skóciában! Bármennyire is hihetetlen, a skót ingatlanpiac hemzseg az eladó templomoktól, és cirka 140 millió forintból már egy remek gótikus hangulatú , egyáltalán nem kis kápolnácska a tied lehet. Befektethetsz étterembe, bárba, kávézóba, könyvtárba vagy akár családi házba, sőt ha épp esküvőt tervezel, akkor még az átalakítás előtt kihasználhatod a saját oltárad, és helyben kimondhatod a boldogító igent.
A  fentiek pedig véresen komolyak, mert a kábeltévén, és Cadbury csokin felnőtté váló új generáció már nem küzd a p
rotestáns hit mellett, se ellen, vagyis pont, hogy le se szarja. Senki nem jár templomba. És bár Jézust annyira nem, a kaját és a piát imádják.
Én kocsmát, kávézót, jegyirodát és piacot engedtem a retinámo
n át az agysejtjeimbe Edinburgh utcáit járva, de még most is pislogok, amint feldereng a templom rózsaablakai alatt, sörpadokon úrvacsorát húsos pitét falatozó középkorú vörös házaspár idillikus képe...

img_6653.JPG

img_6676.JPG

Kulináris élvezetek
Három dolgot tanultam a kreativitásban igen szegény, skót konyhából: a barna szósz pont azért olyan barna, hogy ne is kóstoljam meg, minden csoki indokolatlanul édesebb az itthoninál, és az IPA sör a legjobb  világon. Lehet persze az én szegénységi bizonyítványom, hogy sem a whisky gyárban, sem pedig a shortbread manufaktúrában nem mélyedtem el, sajnálom. A  hamburger- fish - chips szentháromsága azonban itt pontosan ugyanúgy működik ,mint Amerikában, csak a sárgásbarna kompozíciót még megszentelik egy kanálka zöldborsóval, mert ugye Jamie Oliver meg a menzareform...

p2210192.JPG

p2210213.JPG

Skócia Miskolca: Glasgow
A második főváros. Az országot felvirágoztató metropolisz.
Nagy lelkesedéssel indultam Glasgow-nak, de aztán realizálódott bennem, hogy a reptéri kijáratnál kiépített mesterséges erdő jobban elvarázsolt, mint maga a város. Főtereket, templomokat,múzeumot és katedrálist terveztem, ám szeméthegyek, szürkeség, kiadó üzletek fogadtak és a napsütés ellenére egy komor, fakó látvány tárult elém. Kedves kis nagyváros lehetne ez, ha lenne rá igény. De kicsit úgy éreztem, hogy nem esztétikailag maradt rajta  moha a falakon, és itt fontosabb egy új autó vagy még egy ruha a Marks & Spencer-ből, mint maga az élettér. Panelekkel teli szocialista világvárost láttam egy fogyasztói társadalomban, ahol bármennyire is sütött a nap, nem tudta elvakítani a főutcára nyíló sikátorok feketeségét.

p2226719.JPG

Színkód:  zöld, kék, barna 
Ha lenne egy fehér vásznam nagyjából ez a három színt használnám, hogy lefessem a felföld övezte te
ngerpartot- pont ahogy Saint Andrews - ban. Óriási robusztus barna kőtömbök nyúlnak a néha baljós- , olykor pedig vakítóan kék égbe,  és a sokszor már természetellenesen  zöld fűből várak, kastélyok és romantikus épületek emelkednek a magasba. Szivárvány nincs, pirosat csak a skót kockákon láttam, az egyedüli színfolt pedig az helyi általános iskola virágokkal teli kiskertje. 
De nem hiányzott a szín. 
Mert ez volt Skócia. Szél,eső, napsütés, szél, eső, szél, eső, napsütés. Pont olyan
magával ragadó vidék, mint a Travel Channel műsorán: kietlen partok, tenger hullámai koptatta sziklák, rikító zöld pázsit, barna kőépületek és szellem járta temetők, melyek az egész országra jellemző mohatakaróba burkolóztak, a galambszürke felhők könnyei elől.

p2210370.JPG

Na de mi volt a szoknya alatt? És előbukkant-e a szörny?
Az igencsak északon fekvő, hóviharos Loch Ness misztikuma sajnos Glasowhoz és Edinburghoz képest túl magasan volt erre a néhény napra, a
skót szoknya pedig túl alacsonyan. Mert hiába az alkalom!
Illedelmes magyar lány lévén nem vetettem magam hasra a város főterén, hogy benézzek az éppen esküdni készülő ifjú pár szoknyái alá! 
Legközelebb bátrabb leszek!

 

Jégvirágot a bőrre!

Alig múlt a fesztiválszezon, és épphogy lekopott a nyári ruhához felragasztott arany, ezüst vagy fekete matrica tetoválás, máris itt a legújabb divathóbort: a jégvirágtetkó.

Mert ugye a fémes arany, már nem is csillog olyan szépen a téli pislákoló napfényben?!  Na de a fehér!
Igazi hókirálynő hangulatot varázsol a Mr. Kate márka által kifejlesztett technológia, mely kristálycsillogással szór szikrákat a bőrödről a hófedte téli tájra. 

Emelett tökéletesen illik majd ahhoz a kötött pulcsihoz, amit karácsonyra kapsz a nagyitól, és a farsangi Hópihehercegnő jelmezedhez maximálisan passzolni fog.


Hacsak nem marad el a tél, és egyedül Te leszel az, akit teleragasztottak hópehellyel.

Egyébként tényleg van egy kis bája, de erős a valószínűsége , hogy kinéznének a négyeshatoson fehér hópihékkel a halántékomon.



De ha mégis bevállalnád Mr. Kate online shopjában azonnal megveheted 12 dolcsiért!

képek: shop.mrkate.com

 

 

 

 

Fiúk! Ne fonjatok!

Na jó. A kontyot még valahogy elviseltem. Mert valljuk be nem mindig rossz az, ha egy jóvágású fiatalember, vagy akár egy őszesebb éveiben járó művészlélek kontyot farag hosszú tincseiből, na de azért mindennek van határa.
Most pont annak érzem, hogy a konyt már múlté, jöhet a FONÁS! És ezt nem kéne.


Persze, nem biztos, hogy normális, ha a húszas éveikben járó nők hajfonatvariációk tucatjait nézegetik a neten, és aztán a barátnőkkel kísérleteznek a megoldásokonl - na de hát mi nők, kettőtől tíz éves korunkig ezt csináltuk a barbie-kal, meg aztán egymás hajával az iskolába. A fonás csajos dolog, és akármennyire is szeretne újat mutatni a jövő évi férfi frizuratrend, nőtársaim nevében remélem határozottan kijelenthetem: a krokodil, a parketta, a francia, a vízesés, a lánc vagy a koszorú az bizony női dolog.

Valóban van a menbun-ban, ( laza konty, pont amilyenre összefogod a hajad miután hazaérsz) a samurai-ban (kis fityiszkongy) és valahol még a top knot-ban ( nem kongy, csak copf) valami pimaszul huncut és szexi, de srácok, pasik, férfiak: akármennyire is jelen van a metroszexualitás, a favágósikk meg androgünitás - állj!



A fonás romantikusan kislányos báját legalább hagyjátok már meg nekünk! 
Meg azért lássuk be, a nőkek sokkal jobban is áll.



képek: pinterest

Tíz szín tavaszra

Mindjárt itt a  tavasz, az idei tél divatszíneivel pedig tele van padlás, így feltérképezem mi jöhet a kikelettel!
Pantone Color Institute már ki is adta a 2016-os szezon legmenőbb színeit!

Tessék válogatni- személyes kedvencem, a violaszürke!
És itt jegyezném meg, hogy a szín egy szubjektív fogalom, a látás pedig relatív.

Rózsakvarc


Nektarin

Babakék

Királykék

Kagylókék

Vajsárga

Violaszürke

Kadmium

Tejeskávé

Fűzöld
képek: brit.co