Na jó. A kontyot még valahogy elviseltem. Mert valljuk be nem mindig rossz az, ha egy jóvágású fiatalember, vagy akár egy őszesebb éveiben járó művészlélek kontyot farag hosszú tincseiből, na de azért mindennek van határa.
Most pont annak érzem, hogy a konyt már múlté, jöhet a FONÁS! És ezt nem kéne.

Persze, nem biztos, hogy normális, ha a húszas éveikben járó nők hajfonatvariációk tucatjait nézegetik a neten, és aztán a barátnőkkel kísérleteznek a megoldásokonl - na de hát mi nők, kettőtől tíz éves korunkig ezt csináltuk a barbie-kal, meg aztán egymás hajával az iskolába. A fonás csajos dolog, és akármennyire is szeretne újat mutatni a jövő évi férfi frizuratrend, nőtársaim nevében remélem határozottan kijelenthetem: a krokodil, a parketta, a francia, a vízesés, a lánc vagy a koszorú az bizony női dolog.

Valóban van a menbun-ban, ( laza konty, pont amilyenre összefogod a hajad miután hazaérsz) a samurai-ban (kis fityiszkongy) és valahol még a top knot-ban ( nem kongy, csak copf) valami pimaszul huncut és szexi, de srácok, pasik, férfiak: akármennyire is jelen van a metroszexualitás, a favágósikk meg androgünitás - állj!



A fonás romantikusan kislányos báját legalább hagyjátok már meg nekünk! 
Meg azért lássuk be, a nőkek sokkal jobban is áll.

képek: pinterest