Háromszáznegyvenkét évvel ezelőtt élt Amszterdamban egy idős festő, Rembrandt Harmenszoon van Rijn. Sötét hangulatú, gyilkos, és elmeölő képeiről különös legendák keringenek. Mítoszok, amelyeknek központjában a kék szín áll. Az a kék szín, amely most cyber világokat uralja. Windows, Facebook, Google. No, de mi miért nem őrülünk meg ?! 

kép: votivkino.at

Legendák és misztérimuk

Közel egy éve került kezembe Jörg Kastner német író kötete. Az ördög színe kék című regény Rembrandt különös fény - árnyék övezte világát, közvetlen környezetét és az úgynevezett Aranykor Amszterdamának életét tárta elém. A könyvben a kékfestő anyagok előállításától kezdve, a Kelet-Indiai Társaság tevékenységén át még a birkózásba is betekintést nyertem és részletes leírást kaptam az 1600-as évek holland alkonyáról. Ám engem, csakúgy mint a kíváncsi olvasók többségét leginkább az a különös kék érdekelt. A Rembrandt festményeken fellelhető kék homályos, titokzatossága, mely felveti ama különös kérést, hogy vajon képes – e egy festmény festékanyaga befolyásolni az emberi elmét? 

A történet kétségtelenül írói zsenialitás, korabeli feljegyzések, képzelőerő és a művészettörténeti hivatkozások alátámasztásával született meg Kastner tollából. Többszáz oldalon keresztül csigázza az olvasót, miért kerülnek az őrület határára majd halnak meg Rembrant festményeinek tulajdonosai, és azok az ártatlanok, akik huzamosabb ideig a műalkotás közelében tartózkodtak.

Nos, magyarázatot cseppet sem egyszerű adni, hiszen a korabeli mendemondák és kémiai valamint orvosi szakvélemények furcsa megoldásra engednek következtetni. Tény, hogy a korabeli Hollandia városai híresek voltak kelmefestőikről, akik hatalmas kádakban, ultramarinnal és emberi vizelettel vegyítve színezték a drapériákat. Ezek hatása pedig fénnyel és megfelelő hőmérséklettel vegyülve, tudatmódosító kémiai anyagokat jutatott a légtérbe, majd áthatolva a légutakon őrült kicsapongásokat eredményezett emberek elméiben. Állítólag…

No de mi köze ennek a Facebookhoz? A kék. Ez volt az a kék szín, amelyet festőnk is felhasznált fényjátékokkal kiszínezett borús hangulatú képeihez, és volt az a szín, amelynek Yves Klein rövidke életét szentelte. Az ipse csupa - csupa monokróm képet készített, a világ talán legismertebb kékjének segítségével, és ellentétben Rembrandttal (aki állítólag óva intett mindenkit attól, hogy közel menjenek a képeihez) neki már meggyőződése volt, hogy az általa kifejlesztett színanyag (ma már IKB- International Klein Blue) igen nagy tudatmódosító hatással bír.

 Az isteni szín

kép: yveskleinarchives.org

Klein imádta az eget, az ég kékjét, és a festmények monokróm, élete végén pedig kizárólagosan kékkel teli színvilágát. Persze a festőnek a szerencse is közrejátszott abban, hogy a végtelen színpalettán egy külön kék kapja az ő nevét, hisz jelen esetben, mint a történelem során már nem egyszer megesett: a jellegzetes kék bizony nem az ő találmánya. Az árnyalat története, egyébként annyi, hogy egy párizsi festő, Edouard Adam kevert össze először ultramarine pigmenteket Rhodopas nevű gyantával- melynek eredménye nem egy csillogó olajfesték lett, hanem egy pasztellosabb, kevésbé ragyogó matt árnyalat. Ezt a technikát alkalmazta Klein, és alkotta meg világhírű test- festmény képeit, melyeket hús-vér kékre festett nők segítségével vitt vászonra. Majd ezekkel vált a kék szín( e) is ismertté, szerte a világon.

Klein persze nemcsak szerencsés, de okos is volt, ugyanis rájött arra, hogy a világ vallásainak több mint a fele Istent kék csatornákon keresztül jeleníti meg a vallásgyakorlás szimbólumain keresztül. A fiatal művész ráharapott a csontra és képein keresztül beleásta magát az emberi tudatot tudattalanul befolyásoló kékség vakító mélységébe. Muszlinok kék a mecsetei, Allah tengerkék szeme, a zsidó nők kék kendője, a buddhisták kék gyöngyei. Jelképek, melyeknek erejével Klein tökéletesen tisztában volt, így szemrebbenés és lelkiismeret-furdalás nélkül élt eme lélekre és elmére is együttes erővel ható szín kimeríthetetlen tulajdonságaival. Maga Klein is kihasználta színt, és egyes feltételezések szerint a szín is kihasználta őt. Performance-iról és őrült ötleteiről ismert festő szívrohamban halt meg, mindössze 34 évesen. Legendák arról engednek suttogni, hogy rejtélyes halála mögött, bizony a kék megmagyarázhatatlan bűvöletének gonosz alattomossága rejtőzhet, akár csak Rembrandtnál. 

Vászon után weboldalak

Két tehetséges művész, közel 400 év korkülönbség, egy szín. Most a XXI. századra ez a szín lett a mindennapjainkba beleivódó kékség, melyet esetenként többször látunk a monitoron, mint az ég felé tekintve. Bár Bill Gates és Mark Zuckerberg nem épp művészek, (bár ha a számítástechnikát annak lehet venni), de az elméjük művészi tehetségét kamatoztatták a hálón, és a szoftvereken. Hisz amint bekapcsoljuk a laptopot, majd rákattintunk bármelyik alapböngészőre (Chrome, Firefox, Explorer) mindenhol a kék kacsint vissza lelkesen a ma emberére. A szín, amely a közösségi oldalak cseppet sem kéktelen világában hatványozódik, nap, mint nap. Meglepő vagy sem, Mark Zuckerbergnek valószínűleg fogalma sem volt ennek a kéknek a misztikus történetéről és a vallási szimbólumokat kiszínező tulajdonságáról, mégis Rembrandt és Klein színe mellett döntött. Ám mielőtt a közösségi háló istene kifestette volna az oldalt, azért még végzett egy gyors színfelmérő tesztet annak érdekében, hogy milyen szín állna jól világhódító ötletlének. Ám meghökkentő eredményre jutott : színvak. Méghozzá a piros és a zöld színt nem érzékeli ragyogó elméje, amelynek következtében vagy épp bosszúból a Facebook fanatikusokat is a kék szín rabjává szándékozott tenni.

Így már nemcsak Zuckerberg, hanem mi is, a rendszeres felhasználók önkéntelenül megvakulunk. Világtalanok leszünk egy cyber világban, ahol előbb utóbb nem egy rózsaszín felhőkkel teli álomvilágban merülünk el a hétköznapok szürkesége elől, hanem hipertextek kék dimenzióiban töltjük majd színekre szomjas lelkünket.