Három nap. Glasgow. Edinburgh. Saint Andrews.
Mindössze ennyi jutott február derekából arra, hogy lefotózzam a Lockness-i szörnyet, megcsodáljam a felföldet na és persze meglessem, hogy mi van a szoknya alatt. Irány a fapados, úti cél: Skócia.

A rettegett skót időjárási viszontagságok leírása most elmarad, mert mázlim volt. Háromból két nap fürödtem a napsugarakban, és az olykor viharos szélben táncoló esőcseppek inkább mosolyt, mint könnyeket csaltak arcomra. Hamar megtanultam, hogy Skóciában felesleges tervezni az időjárással, így mindig annak örültem ami éppen hullott, sütött vagy fújt. 

Hétköznapi furcsaságok
A közlekedésen már Londonban is képtelen voltam kiigazodni, úgyhogy Edinburgh-ban már jobban figyeltem, hogy ne gázoljon halálra minden egyes zebránál egy emeletes busz. De a merre van az arra irány még hagy némi kívánnivalót maga után, így a barátnőmre  hagyatkoztam, a mindenkori skót menetirány tekintetében.
Az, hogy a legnépszerűbb hobbi, a vásárlás nem lepett meg a sok hazai használt ruha üzlet tudatában, de az, hogy ilyen életszínvonalú társadalomnak miért nincs igénye kicsempézett fürdőszobára, és langyos vízre a reggeli arcmosáshoz - azt máig nem értem.
Jó, nem vakolt falak vannak, de azért mégis szokatlan, hogy padlószőnyegre lépsz hidegburkolat helyett , és festett falakra fröccsen a víz zuhanyzás közben. Az ébredés viszont garantált: vagy megfőzöd a fejed vagy lefagyasztod. Két csap van ugyanis: hideg-meleg. Keverni pedig nem lehet.

Templom for sale
Lakást Budapesten? Ugyan már! Vegyél inkább templomot Skóciában! Bármennyire is hihetetlen, a skót ingatlanpiac hemzseg az eladó templomoktól, és cirka 140 millió forintból már egy remek gótikus hangulatú , egyáltalán nem kis kápolnácska a tied lehet. Befektethetsz étterembe, bárba, kávézóba, könyvtárba vagy akár családi házba, sőt ha épp esküvőt tervezel, akkor még az átalakítás előtt kihasználhatod a saját oltárad, és helyben kimondhatod a boldogító igent.
A  fentiek pedig véresen komolyak, mert a kábeltévén, és Cadbury csokin felnőtté váló új generáció már nem küzd a protestáns hit mellett, se ellen, vagyis pont, hogy le se szarja. Senki nem jár templomba. És bár Jézust annyira nem, a kaját és a piát imádják.
Én kocsmát, kávézót, jegyirodát és piacot engedtem a retinámon át az agysejtjeimbe Edinburgh utcáit járva, de még most is pislogok, amint feldereng a templom rózsaablakai alatt, sörpadokon úrvacsorát húsos pitét falatozó középkorú vörös házaspár idillikus képe...

Kulináris élvezetek
Három dolgot tanultam a kreativitásban igen szegény, skót konyhából: a barna szósz pont azért olyan barna, hogy ne is kóstoljam meg, minden csoki indokolatlanul édesebb az itthoninál, és az IPA sör a legjobb  világon. Lehet persze az én szegénységi bizonyítványom, hogy sem a whisky gyárban, sem pedig a shortbread manufaktúrában nem mélyedtem el, sajnálom. A  hamburger- fish - chips szentháromsága azonban itt pontosan ugyanúgy működik ,mint Amerikában, csak a sárgásbarna kompozíciót még megszentelik egy kanálka zöldborsóval, mert ugye Jamie Oliver meg a menzareform...

Skócia Miskolca: Glasgow
A második főváros. Az országot felvirágoztató metropolisz.
Nagy lelkesedéssel indultam Glasgow-nak, de aztán realizálódott bennem, hogy a reptéri kijáratnál kiépített mesterséges erdő jobban elvarázsolt, mint maga a város. Főtereket, templomokat,múzeumot és katedrálist terveztem, ám szeméthegyek, szürkeség, kiadó üzletek fogadtak és a napsütés ellenére egy komor, fakó látvány tárult elém. Kedves kis nagyváros lehetne ez, ha lenne rá igény. De kicsit úgy éreztem, hogy nem esztétikailag maradt rajta  moha a falakon, és itt fontosabb egy új autó vagy még egy ruha a Marks & Spencer-ből, mint maga az élettér. Panelekkel teli szocialista világvárost láttam egy fogyasztói társadalomban, ahol bármennyire is sütött a nap, nem tudta elvakítani a főutcára nyíló sikátorok feketeségét.

Színkód:  zöld, kék, barna 
Ha lenne egy fehér vásznam nagyjából ez a három színt használnám, hogy lefessem a felföld övezte tengerpartot- pont ahogy Saint Andrews - ban. Óriási robusztus barna kőtömbök nyúlnak a néha baljós- , olykor pedig vakítóan kék égbe,  és a sokszor már természetellenesen  zöld fűből várak, kastélyok és romantikus épületek emelkednek a magasba. Szivárvány nincs, pirosat csak a skót kockákon láttam, az egyedüli színfolt pedig az helyi általános iskola virágokkal teli kiskertje. 
De nem hiányzott a szín. 
Mert ez volt Skócia. Szél,eső, napsütés, szél, eső, szél, eső, napsütés. Pont olyan magával ragadó vidék, mint a Travel Channel műsorán: kietlen partok, tenger hullámai koptatta sziklák, rikító zöld pázsit, barna kőépületek és szellem járta temetők, melyek az egész országra jellemző mohatakaróba burkolóztak, a galambszürke felhők könnyei elől.

Na de mi volt a szoknya alatt? És előbukkant-e a szörny?
Az igencsak északon fekvő, hóviharos Loch Ness misztikuma sajnos Glasowhoz és Edinburghoz képest túl magasan volt erre a néhény napra, a skót szoknya pedig túl alacsonyan. Mert hiába az alkalom!
Illedelmes magyar lány lévén nem vetettem magam hasra a város főterén, hogy benézzek az éppen esküdni készülő ifjú pár szoknyái alá! 
Legközelebb bátrabb leszek!