Régen ez valahogy nem volt divat. Ha egy pasi el is tűnt, előbb -utóbb előkerült, ilyen- olyan magyarázattal. Legalább. Mostanában viszont már nem dívik semmiféle indokot előhozni az eltűnésre vagy csak szimplán hozzávágni a másikhoz egy viszlát, sziát. Mert menő, ha szellemként tovaszállsz, jó kísértet módjára, függetlenül attól mennyi időt töltöttél a másikkal.
A sorban sokadik ghostingoló fiatalembert követően jött szembe velem Angela Dean portréja:
Amiről csak annyi jutott eszembe : Pasiügyeim egy képben.
Kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy bizony az emberek ilyenek. Sokkal egyszerűbb eltűnni a ködben, mint mondani valamit. Nem magyarázat kell, vagy talán mégis? Miért olyan nehéz azt mondani, hogy csajom van, nem jössz be, találkoztam valakivel, nem akarok kapcsolatot...satöbbi? 2017-ben talán ez már teljesen normális, csak én nem szoktam még hozzá. Lehet valójában válasz sem kell senkinek. Csak én ragaszkodom görcsösen a hozzá.
Azt hittem az én generációm nem ilyen. Hát de.
Egy év alatt akár két szellem kastélyt is megtölthettem volna velük, kár hogy nem jutott eszembe hamarabb a vidámpark felújításának lehetőségeként.
Köszi srácok!
A reklámszakszellem (28 éves)
Az informatikus mumus (28 éves)
A területi képviselőghost (29 éves)
A művészszellem (29 éves)
Az irodistafantom (29)
Vía: angeladeane.com
